Gondolatok a Fertő tó körül
A hír: jánossomorjaiak 40 fős csoportja 2009 július 11-12-én, azaz 2 nap alatt kerékpárral megkerülte a Fertő tavat.
Nagyon szeretek bicajozni. Mindig is szerettem. Jó érzés, ahogy a két kerék csendben gördül alattam és én időben érek oda. A gyalogláshoz türelem kell.
Miért jó kerekezni? Mert közben sportol az ember, őrzi az egészségét. Mert közben jókat lehet beszélgetni, közelebbről megismerni egymást. Lehet zenét hallgatni és gondolkodni.
Miről is?
Eszembe jutott például, hogy nem egészen két évvel ezelőtt Társaskör Kerékpáros Klubjában a feladásról tanakodtunk. Nem érdemes csinálni, mert az embereket ez nem érdekli. Sok a munka, a hét végét pihenéssel kell tölteni, fárasztó, haszontalan. Aztán mégis folytattuk.
Még arra is gondoltam, hogy a Fertő mindig itt volt, a miénk is, egészen közel hozzánk. Én 40 éves koromig szinte semmit sem tudtam róla, soha nem jártam a partján, nem ismertem az élővilágát és a körülötte fekvő falvakat, melyeket egytől-egyig meg lehet nevezni magyarul is. Hamarabb jártam a Balatonnál, vagy a Földközi tengernél, mint itt.
Podersdorfba kocsival érkezve messziről látszik a tó tükre és rajta a színes vitorlák. Strand, éttermek, panziók mellett nyugodtan hagytuk az autókat és Nezsider felé indultunk el bicajjal. Az egész természetvédelmi terület, a Világörökség része. Szomszédaink vigyáznak is rá. Már régen vezet kerékpáros út a nádason keresztül, elkerülve a települések központját.
Jókedvűen kerekeztünk, ismerkedtünk, gyönyörködtünk az esőtől nedves friss zöld természetben. Mert ugye éppen arra a napra lett jó idő. Mintha az időjárás is minket buzdítana.
Észrevettük, hogy Ausztriában népszerűbb ez a sport. Rengeteg kerékpárossal találkoztunk, idősekkel és picikkel utánfutóból kukucskálva. Mindenki vidám, kedves és integet. Gondolat: ez egy kerékpáros társadalom. Már mi is tagjai vagyunk.
Át is értünk a nyugati partra. Néhányan közülünk ezekben a falvakban is dolgoznak. Most viszont nem munka van, hanem kikapcsolódás.
Lőrincz György mint mindig, a pihenőnőkön nagy lelkesedéssel mesélt a történelemről, így
teljes természetességgel begördültünk Rust főterére. Nagyon szép és nagyon sok az ember. Egy ökör sült éppen, asztaloknál vidáman falatoztak, iszogattak az emberek magyar nótát hallgatva. Magyarul szólt a pincér is, amikor megkóstoltuk a helyi bort. – Gondolat: hiszen olyan közel van Magyarország és már nem választ a határ.
Mörbischnél jött a hagyományos kaland túra. Nem szoktuk mi az emelkedőt, le is kellett szállnunk. Viszont senki nem nyafogott, a bicajok is bírták, semmi probléma. Le a kalappal a társaság előtt!! A domb tetejéről gyönyörű kilátás. Feldobottságot látok?!
A páneurópai piknik helyszíne szintén elgondolkodtató. Mi észre sem vettük az erdőben mikor gördültünk át magyar területre.
Fertőrákoson finom vacsora várt, a panziókban viszont nem mindenhol a magyar vendégszeretet.
Este összeültünk egy kis
beszélgetésre, iszogatásra. Gondolatok:
Vasárnap délelőtt Balf, Fertőhomok, Fertőd és egy csomó kis magyar falu. Szépek, gondozottak, az ember úgy érzi, a kertek vége beleér a tóba. Itt is volt kilátó, kastély és a határ felé haladva gazos kerékpáros út.
Pamhagenben már tavaly is jártunk és egyértelmű, hogy idén is az itt legendás Schnitzel volt az ebéd.
Illmitz és Podersdorf útvonalon megfigyelhettük milyen változatos tud lenni a part. Jó helye van itt a rengeteg madárnak. Kedves dombóvári barátaink képesek voltak leszállni és talajmintát venni. Szeptemberben az ottani gyerekek eredeti szikes Fertő talajt láthatnak.
Illmitzen a látogató központban előadást hallgattunk. Először éreztem, hogy kezd leengedni a társaság, de ez nem csoda, hiszen aznap nagyon meleg volt, 61 km-t tettünk meg, és teljesen érthetően a gondolatok a hétfő felé kalandoztak. Ettől függetlenül a végén az egészen fiatalok megfürödtek a tóban, bár a víz kicsit hideg volt.
Utolsó gondolat: soha ne veszítsd el az optimizmust! Lehet minden tökéletes. Én egynaposra akartam rövidíteni ezt a túrát. Most pedig a jövő évi program része a 2 napos Fertő túra.
Jakabné G T